Az 1. és a 2. generációs virtuális gépek használata a VMM alkalmazásban – ismertető

Közzétéve: 2016. július

Hatókör: System Center 2012 R2 Virtual Machine Manager

A Virtual Machine Manager (VMM)System Center 2012 R2 verziójától kezdődően két típusú virtuális gépet hozhat létre és kezelhet, beleértve a Hyper-V Windows Server 2012 R2 verzióban bemutatott típust is, amelyet „2. generációs virtuális gépnek” neveznek.A 2. generációs virtuális gépek előtt mindegyik virtuális gép egy típusú volt, és ezt a típust nevezzük most „1. generációs virtuális gépnek”.További információért lásd: 2. generációs virtuális gépek – áttekintés.

A virtuális gépeknek 1. vagy 2. generációs virtuális gépeknek kell lenniük.A VMM alkalmazásban a varázslók és a tulajdonságlapok használatával adhatók meg az 1. vagy a 2. generációs virtuális gépek tulajdonságai, a kettőé egyszerre azonban nem.

Fontos!

A System Center 2012 R2 6. kumulatív frissítésétől kezdődően a VMM szolgáltatásai támogatják a 2. generációs virtuális gépeket, amint azt a következő szakasz ismerteti.A 6. kumulatív frissítést megelőzően azonban nem támogatták. A 6. kumulatív frissítést megelőzően nem lehetett 2. generációt meghatározó VM-sablonokat szolgáltatássablonokhoz vagy virtuálisgépszerepkör-sablonokhoz hozzáadni – csak 1. generációs sablonokat.Ennek megfelelően a szolgáltatássablonokban, a virtuális gép (réteg) tulajdonságlapján csak az 1. generációs virtuális gépek tulajdonságai jelennek meg. A 6. kumulatív frissítés egyéb szolgáltatásaival és módosításaival kapcsolatban lásd: https://support.microsoft.com/kb/3050317/.

A System Center 2012 R2 6. kumulatív frissítésével a következőket teheti a VMM-ben:

• Az 1. és a 2. generációt meghatározó VM-sablonokat is hozzáadhat a szolgáltatássablonokhoz.A szolgáltatássablonokban a virtuális gép (réteg) tulajdonságlapján a virtuális gép generációjának megfelelő tulajdonságok jelennek meg.

• Ha a VMM-et a Microsoft Azure-csomaggal használja, az 1. és a 2. generációt meghatározó VM-szerepkörsablonokat is létrehozhat.A 6. kumulatív frissítés tartalmazza a képességet, azonban annak engedélyezéséhez végre kell hajtania a következő lépéseket:

  1. Nyissa meg annak a felhőnek a tulajdonságait, ahová a 2. generációs virtuális gépeket telepíteni kívánja.

  2. Kattintson az Egyéni tulajdonságok lapra, majd az Egyéni tulajdonságok kezelése és a Létrehozás lehetőségre, és írja be a következőt:

     SupportedVmGenerationForVmRole

     Kattintson az OK gombra az Egyéni tulajdonságok kezelése képernyőre való visszatéréshez.

  3. Válassza ki az új tulajdonságot, és kattintson a Hozzáadás elemre.

  4. Miután az új tulajdonság felkerült a Hozzárendelt tulajdonságok listára, kattintson az OK gombra.

  5. Az Egyéni tulajdonságok lapon megjelenik a SupportedVmGenerationForVmRole egy üres mező mellett.A mezőbe írja be a következőt:

     2

  6. Kattintson az OK gombra.

A fenti lépések végrehajtását követően, amikor új szolgáltatást telepít 2. generációs VM-szerepkörökkel, a rendszer ezt támogatja fogja.A szolgáltatást kibővítheti további 2. generációs virtuális gépekkel akkor is, ha a SupportedVmGenerationForVmRole értékét 1-re módosítja.

A VM-szerepkörsablonokkal kapcsolatos további információk: Virtuálisgépszerepkör-sablonok létrehozása a VMM és a Windows Azure Pack használatával.

A 2. generációs virtuális gépek csak az azokat támogató gazda operációs rendszerű gazdagépeken futnak.A Windows Server 2012 R2 olyan operációs rendszer, amely támogatja a 2. generációs virtuális gépeket, a VMM pedig elkerüli a 2. generációs virtuális gépek régebbi operációs rendszereket futtató gazdagépekre helyezését.A VMM nem helyez például Windows Server 2012 rendszert futtató gazdagépekre 2. generációs virtuális gépeket.

Az 1. és 2. generációs virtuális gépek közötti mögöttes különbségek miatt a különböző eszközök (például a merevlemez vagy a CD-meghajtó) indítási sorrendjének (a rendszerindítási sorrendnek) a kezelése nem egyforma a két generáció esetében.A System Center 2012 R2 2. generációs virtuális gépeinek az esetében az indítási sorrend testre szabásához egy Windows PowerShell-parancsot kell használni, amelyik az első rendszerindítási eszközt adja meg, és nem a rendszerindítási eszközök sorrendjét.A következő lista az indítási sorrend testre szabási eljárásainak különbségeit körvonalazza.

• 1. generációs virtuális gépek indítási sorrendjének testreszabása

  Az 1. generációs virtuális gépek indítási sorrendjének egyik testre szabási módja a VMM-konzol használata.A VMM-konzol használatához a hardverprofil, virtuális gép vagy virtuálisgép-sablon hozzáadására szolgáló varázslókban, a hardverbeállítások konfigurálására szolgáló oldalon, a Speciális rész Belső vezérlőprogram szakaszában, módosíthatja az Indítási sorrend lista elemeinek sorrendjét.Az indítási sorrend testre szabásának egy másik módja Windows PowerShell-parancsok használata a BootOrder paraméterrel. Az erre vonatkozó információ a TechNet olyan, parancsmagokkal foglalkozó témaköreiben található meg, mint a Set-SCVirtualMachine, a Set-SCVMTemplate és a Set-SCHardwareProfile.

• 2. generációs virtuális gépek indítási sorrendjének testreszabása

  A 2. generációs virtuális gépek esetében az első rendszerindító eszköz testre szabásához Windows PowerShell-parancsokat kell használni a FirstBootDevice paraméterrel.Alapértelmezés szerint az első rendszerindító eszköz az egyik virtuális merevlemez: vagy az, amelyik A virtuális gép operációs rendszerét tartalmazza megjelölést kapta, vagy az egyetlen virtuális merevlemez, ha a virtuális gép csak eggyel rendelkezik.

  A FirstBootDevice paramétert a TechNet olyan, parancsmagokkal foglalkozó témakörei írják le részletesebben, mint a Set-SCVirtualMachine, a Set-SCVMTemplate és a Set-SCHardwareProfile.A következő parancs futtatásával például a Generation2template nevű létező virtuálisgép-sablon konfigurálható úgy, hogy az első rendszerindító eszköz az első hálózati adapter legyen.A parancs azt feltételezi, hogy a hálózati adapter támogatja a PXE-t:

  Set-SCVMTemplate -Template "Generation2template" –FirstBootDevice "NIC,0"  
  

A System Center 2012 R2 verziótól kezdődően ha a varázsló segítségével hoz létre egy virtuális gépet vagy egy virtuálisgép-sablont, akkor a VMM az alábbiak szerint válaszol a kijelöltekre:

• Amennyiben .vhd formátumú (régebbi formátumú) virtuális merevlemezt használ a virtuális gép vagy virtuálisgép-sablon kiindulópontjaként, az eredmény automatikusan 1. generációs lesz, mivel a 2. generációs virtuális gépek kizárólag a .vhdx formátumot támogatják.Ebben az esetben a varázsló második oldalán nem jelenik meg a Generáció lista, és nem választhatja ki a generációt.

• Amennyiben .vhdx formátumú (újabb formátumú) virtuális merevlemezt használ a virtuális gép vagy virtuálisgép-sablon kiindulópontjaként, a varázsló második oldalára (az Identitás oldalra) érve két választási lehetőség jelenik meg a virtuális géppel vagy virtuálisgép-sablonnal kapcsolatban. 1. generáció vagy 2. generáció.Alapértelmezésben az 1. generáció van kiválasztva.

  Ez az útmutató arra az esetre is vonatkozik, amikor virtuális gépet hoz létre és Az új virtuális gép létrehozása üres virtuális merevlemezzel lehetőséget választja.Ennél a lehetőségnél az üres lemez a .vhdx formátumot használja.

• Amennyiben meglevő virtuális gépet vagy virtuálisgép-sablont használ egy új virtuális gép vagy virtuálisgép-sablon kiindulópontjaként, a generáció a meglevő virtuális gép vagy virtuálisgép-sablon alapján dől el.

• Amennyiben hardverprofilt hoz létre (hogy egyszerűbb legyen ugyanazoknak a hardverbeállításoknak a konzisztens alkalmazása több virtuális gépre vagy virtuálisgép-sablonra), az Új hardverprofil varázsló első oldalán választania kell az 1. generáció és a 2. generáció között.Alapértelmezésben az 1. generáció van kiválasztva.

  Amikor később belefoglalja a hardverprofilt a virtuális gépbe vagy a virtuálisgép-sablonba, a vonatkozó varázslóban a virtuális gép vagy a virtuálisgép-sablon generációját az első vagy a második oldalon adhatja meg (ahogy azt a jelen lista korábban már ismertette).A Hardverprofil listát tartalmazó varázslóoldalon csak azok a hardverprofilok jelennek meg, amelyeknek ugyanaz a generációjuk, mint a létrehozandó virtuális gépnek vagy virtuálisgép-sablonnak.

Miután megtörtént egy hardverprofil, virtuális gép vagy virtuálisgép-sablon generációjának meghatározása, a varázslók lépésein végighaladva az adott generációra nem vonatkozó képességek vagy egyáltalán nem, vagy csak inaktívan jelennek meg.Ha például az 1. generáció lehetőséget választja ki az Identitás oldalon, a Hardver konfigurálása oldalon a Buszkonfiguráció alatt az IDE-eszközök jelenik meg.IDE-eszközök csak az 1. generációs virtuális gépekben találhatók.Ezzel szemben, ha a 2. generáció lehetőséget választja ki az Identitás oldalon, a Hardver konfigurálása oldalon a Buszkonfiguráció alatt nem jelenik meg az IDE-eszközök lehetőség.Ehelyett az SCSI-adapterek menüelem látható a csatlakoztatott eszközökkel, ami a 2. generációs virtuális gépeknek azt az egyedi képességét tükrözi, hogy képesek SCSI-felületen csatlakoztatott virtuális merevlemezről elvégezni a rendszerindítást.

Hasonló módon, a Windows PowerShell-parancsok használatakor abban az esetben, ha egy virtuális gépnél vagy virtuálisgép-sablonnál megpróbálja együttesen használni a két generáció egyedi képességeit, a parancs futtatása sikertelen lesz és hibaüzenetet kap.Emellett, ha úgy próbál módosítani egy meglevő virtuális gépet vagy virtuálisgép-sablont, hogy a másik generáció lehetőségeit adja hozzá, a parancs futtatása sikertelen lesz, és hibaüzenetet kap.A 2. generációs virtuális gépek egyedi képességeivel kapcsolatban lásd: 2. generációs virtuális gépek – áttekintés.

Virtuális gépek létrehozása és telepítése a VMM-ben
Virtuálisgép-sablon létrehozása
Hardverprofil létrehozása
2. generációs virtuális gépek – áttekintés