Table of contents
TOC
Tartalomjegyzék összecsukása
Tartalomjegyzék kibontása

A Windows Server 2016 Közvetlen tárolóhelyek szolgáltatását használó hiperkonvergens megoldás

Steven Ekren [MSFT]|Utoljára frissítve:: 2017. 03. 10.
|
1 Közreműködő

Érintett kiadások: Windows Server 2016

Ez a témakör útmutatást nyújt a Közvetlen tárolóhelyek szolgáltatás telepítéséhez, hogy szoftveralapú tárolást lehessen biztosítani az ugyanazon hiperkonvergens fürtben üzemeltetett virtuális gépek számára.

Vegye figyelembe, hogy éles környezetek esetében javasoljuk egy Windows Server szoftveralapú hardver-/szoftverajánlat beszerzését, amely tartalmazza az éles üzembe helyezési eszközöket és eljárásokat. Ezeket az ajánlatokat úgy tervezték, állították össze és érvényesítették, hogy megfeleljenek a Microsoft magánfelhős környezetekre vonatkozó követelményeinek, ami elősegíti a megbízható működést. A Windows Server szoftveralapú ajánlatai az év későbbi részében válnak elérhetővé. Érdemes figyelnie az ezzel kapcsolatos híreket!

Ha anélkül szeretné kipróbálni a Közvetlen tárolóhelyeket a Windows Server 2016-ban, hogy hardverekre ruházna be, használhat Hyper-V-virtuálisgépeket A Közvetlen tárolóhelyek tesztelése Windows Server 2016-alapú virtuális gépekkel című cikkben leírtak szerint.

Tipp

A Közvetlen tárolóhelyek telepítése előtt javasoljuk, hogy olvassa át ezt a dokumentumot, hogy megismerkedjen a teljes megközelítéssel, megértse az egyes lépésekhez tartozó fontos megjegyzéseket, valamint megismerje a további támogatási erőforrásokat és dokumentációkat.

Ez az útmutató a kiszolgáló asztali kiszolgálófelülettel vagy a Server Core telepítési lehetőséggel telepített Windows Server 2016 rendszert használó hiperkonvergens rendszerek összetevőinek telepítéséhez és konfigurálásához nyújt útmutatást. A hiperkonvergens rendszerek üzembe helyezése három magas szintű szakaszra osztható:

Ezeket a lépéseket kisebb sorozatokban vagy mindet egyszerre is elvégezheti. A lépéseket azonban sorrendben kell elvégeznie. Az előfeltételek és a terminológia ismertetése után az útmutató részletesen bemutatja mindhárom fázist, és példákat is hoz.

Megoldás áttekintése

A jelen útmutatóban ismertetett hiperkonvergens konfigurációban a Közvetlen tárolóhelyek szolgáltatás zökkenőmentesen integrálódik a Windows Server szoftveralapú tárolóvermét alkotó ismert funkciókkal, többek között a Megosztott fürtkötetekhez készült fájlrendszerrel (CSVFS), a Tárolóhelyekkel és a Feladatátvételi fürtszolgáltatással.

A hiperkonvergens üzembehelyezési forgatókönyvben a Hyper-V (számítási) és a Közvetlen tárolóhelyek (tárolási) összetevők ugyanazon a fürtön találhatóak. A virtuális gép fájljait a rendszer a helyi megosztott fürtköteteken tárolja. Ez lehetővé teszi, hogy a Hyper-V számítási fürtöket az általuk használt tárolókkal együtt méretezzük. A Közvetlen tárolóhelyek konfigurálása után, ha a megosztott fürtkötetek már elérhetők, a Hyper-V konfigurálása és kiépítése ugyanazon folyamat mentén és ugyanazokkal az eszközökkel zajlik, mint bármilyen más feladatátvevő fürtön. A hiperkonvergens környezetet az 1. ábra szemlélteti.

A hiperkonvergens vermet bemutató ábra, amelyen egyetlen fürt üzemelteti a tárolót és a virtuális gépeket

1. ábra. Hiperkonvergens környezet: a Közvetlen tárolóhelyek és a virtuális gépek azonos fürtön üzemelnek.

Információgyűjtés

A következő konfigurációs információkra lesz szükség a hiperkonvergens rendszer kiépítéséhez és kezeléséhez, ezért ezek előzetes összegyűjtése felgyorsítja és megkönnyíti a folyamatot:

  • Kiszolgálónevek – Ismernie kell a szervezet számítógépekre, fájlokra, útvonalakra és egyéb erőforrásokra vonatkozó elnevezési irányelveit, mivel számos kiszolgáló üzembe helyezését fogja elvégezni, és mindegyiknek egyedi kiszolgálónévre lesz szüksége.

  • Tartománynév – Számítógépeket fog csatlakoztatni a tartományhoz, és meg kell adnia a tartománynevet. Célszerű megismerni a tartomány elnevezésére és a tartományhoz való csatlakoztatásra vonatkozó belső szabályokat.

  • Távoli közvetlen memória-hozzáféréses (RDMA) konfigurációk esetén:

    • A TOR-kapcsoló gyártója/típusa (RoCE v2 hálózati adapterek használata esetén szükséges)

    • A hálózati adapter gyártója/típusa

      Két típusú RDMA-protokoll létezik, jegyezze fel, hogy melyik típusú RDMA-adapterrel rendelkezik (RoCE v2 vagy iWarp).

    • A hiperkonvergens környezet gazdagépein telepített felügyeleti operációs rendszer 2 hálózati adaptere által használt VLAN-azonosító. Ezt a hálózati rendszergazdától tudhatja meg.

  • KB3157663 szervizcsomag – Ez a csomag tartalmazza a hiperkonvergens csomópontokhoz, valamint a Windows Server 2016 hiperkonvergens környezetét felügyelő kiszolgálókhoz szükséges fontos frissítéseket.

Telepítési lehetőségek

A hiperkonvergens telepítések elvégezhetők a Windows Server 2016 Nano Server, Server Core vagy kiszolgáló asztali kezelőfelülettel telepítésével. A Nano Server a Windows Server 2016 egy új telepítési lehetősége. A Nano Server használatának előnyeivel, valamint a Nano Server üzembe helyezésével és felügyeletével kapcsolatban lásd: Ismerkedés a Nano Serverrel.

Ez az útmutató a hiperkonvergens rendszerek Server Core telepítési lehetőséggel történő üzembe helyezésére összpontosít.

„A hálózat konfigurálása” és „A Közvetlen tárolóhelyek konfigurálása” című szakaszok lépései azonban megegyeznek, függetlenül attól, hogy a kiszolgáló asztali kezelőfelülettel, a Server Core vagy a Nano Server telepítést használja.

Felügyeleti rendszer

A jelen dokumentumban arra a gépre, amely a fürt helyi vagy távoli kezeléséhez használt felügyeleti eszközöket tartalmazza, felügyeleti rendszerként hivatkozunk. A felügyeleti rendszert futtató számítógéppel szembeni követelmények a következők:

  • Windows Server 2016 rendszert futtat ugyanazokkal a frissítésekkel, mint amelyek a felügyelt kiszolgálókon találhatók, és ugyanahhoz a tartományhoz vagy egy teljesen megbízható tartományhoz van csatlakoztatva.

  • Távoli kiszolgálófelügyelet eszközei (RSAT) és PowerShell-modulok a Hyper-V-hez és a Feladatátvételi fürtszolgáltatáshoz. Az RSAT-eszközök és a PowerShell-modulok a Windows Server 2016 rendszerben érhetők el, és más funkciók nélkül is telepíthetők.

  • A felügyeleti rendszer futhat virtuális gépen vagy fizikai gépen is.

  • Hálózati kapcsolatra van szüksége az általa felügyelt kiszolgálókhoz.

1. lépés: A Windows Server üzembe helyezése

Amikor a telepítési varázslóval telepíti a Windows Server 2016-ot, előfordulhat, hogy választhat a Windows Server 2016 és a Windows Server 2016 (kiszolgáló asztali kezelőfelülettel) lehetőség közül. A kiszolgáló asztali kezelőfelülettel beállítás a Windows Server 2012 R2-ben elérhető teljes telepítési beállítás megfelelője a Windows Server 2016-ban, amely asztali kezelőfelületet tartalmaz. Ha a telepítési varázslóban nem választja ki egyik lehetőséget sem, a Windows Server 2016 a Server Core telepítési lehetőséggel lesz telepítve. Mivel a Server Core lehetőség csökkenti a szükséges lemezterületet, a potenciális támadási felületet, illetve a szervizelési követelményeket, javasolt ezt a telepítési módot használni, ha nincs kifejezetten szüksége a kiszolgáló asztali kezelőfelülettel beállítás kiegészítő felhasználói felületi elemeire és grafikus felügyeleti eszközeire.

E két telepítési lehetőséggel kapcsolatban lásd: Telepítési lehetőségek a Windows Server 2016-hoz. További információk a Windows Server 2016 Server Core módban történő telepítéséről: Server Core telepítése.

1.1. lépés: A fürtcsomópontok telepítése

Szüksége lesz egy felügyeleti rendszerre, amelyen a Windows Server 2016 ugyanazokkal a frissítésekkel rendelkezik, mint a felügyelni és konfigurálni kívánt fürtcsomópontok. Ha ez egy kiszolgáló asztali kezelőfelülettel telepítés, annak kezelését elvégezheti távolról, vagy valamelyik fürtcsomópontra való bejelentkezéssel. Használhat egy olyan Windows 10-es ügyfélszámítógépet is, amelyen telepítve vannak a legújabb frissítések, valamint a Windows Server 2016-hoz készült ügyféloldali Távoli kiszolgálófelügyeleti eszközei (RSAT).

  1. A felügyeleti rendszeren telepítse a Feladatátvételi fürtszolgáltatást és a Hyper-V kezelőeszközöket. Ez a Kiszolgálókezelőben lehetséges a Szerepkörök és szolgáltatások hozzáadása varázslóval. A Szolgáltatások lapon válassza a Távoli kiszolgálófelügyelet eszközei lehetőséget, majd jelölje ki a telepítendő eszközöket.

    Nyisson meg egy Windows PowerShell-munkamenetet rendszergazdai jogosultságokkal, majd futtassa a következőket. Ezzel beállítja, hogy a rendszer az összes gazdagépet megbízhatónak tekintse.

     Set-Item WSMan:\localhost\Client\TrustedHosts "*"
    

    A fenti konfigurációs műveletet egyszer kell elvégezni, tehát a Set-Item parancsot nem kell megismételni. Azonban amikor bezárja és újra megnyitja a PowerShell-konzolt, minden alkalommal egy új PS-munkamenetet kell létesítenie a kiszolgáló felé az alábbi parancsok futtatásával:

  2. Lépjen be a PS-munkamenetbe, és használja annak a kiszolgálónak a nevét vagy csomópontnak az IP-címét, amelyhez csatlakozni szeretne. A rendszer a parancs végrehajtása után egy jelszót kér, ekkor adja meg a Windows beállításakor megadott rendszergazdai jelszót.

    Enter-PSSession -ComputerName <myComputerName> -Credential LocalHost\Administrator
    

Ha többször kell végrehajtani ezt a műveletet, akkor célszerű lehet parancsprogramot használni hozzá, például a következő módon:

1. példa. IP-cím használatával:

   $ip = "10.100.0.1"
   $user = "$ip\Administrator"

   Enter-PSSession -ComputerName $ip -Credential $user

2. példa. IP-cím helyett a számítógépnevet is használhatja:

   $myServer1 = "myServer-1"
   $user = "$myServer1\Administrator"

   Enter-PSSession -ComputerName $myServer1 -Credential $user

1.2. lépés: Tartományi fiókok hozzáadása

Az útmutató eddig különálló csomópontok telepítésének és konfigurálásának leírását tartalmazta a helyi <Számítógépnév>\Rendszergazda rendszergazdai fiókkal.

A hiperkonvergens rendszer, köztük a fürtözési, a tárolási és a virtualizációs összetevők felügyeletéhez azonban gyakran az egyes csomópontok Rendszergazdák csoportjában lévő tartományi fiók használata szükséges.

A felügyeleti rendszeren hajtsa végre a következő lépéseket:

  1. A felügyeleti rendszeren nyisson meg egy PowerShell-konzolt rendszergazdai jogosultságokkal.
  2. Az Enter-PSSession paranccsal csatlakozzon az egyes csomópontokhoz, majd futtassa a következő parancsokat a tartományi fiók(ok) a rendszergazdák helyi biztonsági csoportjához való hozzáadásához. A kiszolgálókhoz a PSSession használatával történő csatlakozás részleteiért tekintse meg a fenti szakaszt.

     Net localgroup Administrators <Domain\Account> /add
    

2. lépés: A hálózat konfigurálása

A Közvetlen tárolóhelyek nagy sávszélességű és kis késésű hálózati kapcsolatot igényelnek a csomópontok között. Ez a hálózati kapcsolat fontos a rendszer teljesítménye és megbízhatósága szempontjából. Javasoljuk, hogy legalább 2 darab 10 Gb-es kapcsolat legyen a csomópontok között. Emellett ajánlott az RDMA használata, mivel az sokkal jobb adatátviteli sebességet biztosít, és csökkenti a hálózati forgalom processzorhasználatát.

Az RDMA hálózati adaptereinek két általános verziója van: RoCE és iWARP. Bármelyiket használhatja a Közvetlen tárolóhelyekkel, ha azon szerepel a Windows Server 2016 emblémája. A TOR-kapcsolók és kiszolgálókonfigurációk a hálózati adapter és kapcsoló függvényében eltérőek lehetnek. A kiszolgáló és a kapcsoló helyes konfigurálása fontos ahhoz, hogy biztosítani lehessen a Közvetlen tárolóhelyek megbízhatóságát és teljesítményét.

A Windows Server 2016 emellett bevezet egy új virtuális kapcsolót, amelybe be van építve a Switch Embedded Teaming (SET) nevű hálózat-összevonás. Ez az új virtuális kapcsoló lehetővé teszi, hogy ugyanazt a két NIC-portot használja a virtuális gépekhez, valamint az RDMA-kapcsolattal rendelkező kiszolgáló szülőpartíciójához. Ennek eredményeképpen csökkenthető az egyébként szükséges fizikai NIC-portok száma, és lehetővé teszi a hálózatkezelés felügyeletét a Windows Server 2016 szoftveralapú hálózati szolgáltatásain keresztül. Az útmutató lépései tartalmazzák az új virtuális kapcsoló implementálásának lépéseit, amelyen engedélyezve van az RMDA a szülőpartíció felé, és konfigurálva van a SET.

Az útmutató további része 2 darab RMDA-t használó fizikai NIC-port (1 kettős port vagy 2 különálló port) és a Hyper-V-kapcsoló RMDA-kompatibilis gazdagépi virtuális hálózati adapterekkel való telepítését feltételezi. Minden kiszolgálón végezze el a következő lépéseket a hálózat konfiguráláshoz.

Ha a Közvetlen tárolóhelyeket virtuális gépeken teszteli, hagyja ki a hálózat konfigurálásáról szóló szakaszt. Az RDMA virtuális gépen nem érhető el hálózatkezeléshez.

2.1. lépés: A TOR-kapcsoló konfigurálása

A példaként szolgáló konfigurációban olyan hálózati adaptert használunk, amely a RoCEv2 protokollal valósítja meg a távoli közvetlen memória-hozzáférést (RDMA). Az ilyen típusú RMDA hálózati szolgáltatásminőségéhez (QoS) és a megbízható adatforgalomhoz szükség van arra, hogy a TOR speciális képességekkel legyen beállítva azon hálózati portok esetében, amelyekhez a hálózati adapterek csatlakoztatva vannak. Ha a telepítést iWarp használatával végzi, lehetséges, hogy nem kell konfigurálni a TOR-t.

2.2. lépés: A hálózati szolgáltatásminőség (QoS) engedélyezése

Ebben a hiperkonvergens konfigurációban a hálózati szolgáltatásminőség (QoS) biztosítja, hogy a szoftveresen definiált tárolórendszer elegendő sávszélességgel rendelkezzen a csomópontok közötti kommunikáció során a megfelelő rugalmasság és teljesítmény eléréséhez. Hajtsa végre a következő lépéseket egy felügyeleti rendszerből. Ehhez az Enter-PSSession paranccsal csatlakozzon az egyes kiszolgálókhoz, és tegye a következőket.

  1. Állítson be egy hálózati QoS-házirendet az SMB-Direct protokollra – a szoftveresen definiált tárolórendszer ezt a protokollt használja.

    New-NetQosPolicy "SMB" –NetDirectPortMatchCondition 445 –PriorityValue8021Action 3
    

    Ezután a következőhöz hasonló eredményt kell kapnia:

    Name : SMB
    Owner : Group Policy (Machine)
    NetworkProfile : All
    Precedence : 127
    JobObject :
    NetDirectPort : 445
    PriorityValue :
    
  2. Ha RoCEv2-t használ, kapcsolja be az SMB-t az átvitelvezérléshez a következők szerint (iWarp esetén nem szükséges):

    Install-WindowsFeature "data-center-bridging"
    Enable-NetQosFlowControl –Priority 3
    
  3. Tiltsa le az átvitelvezérlést az egyéb adatforgalmak esetében a következők szerint (iWarp esetén nem kötelező):

    Disable-NetQosFlowControl –Priority 0,1,2,4,5,6,7
    
  4. A céladapterek (RDMA-adapterek) azonosításához kérje le a hálózati adapterek listáját a következő paranccsal:

    Get-NetAdapter | FT Name, InterfaceDescription, Status, LinkSpeed
    

    A következőhöz hasonló eredményt kell kapnia: A példaként hozott konfigurációban a Mellanox ConnectX03 Pro adapterek az RDMA hálózati adapterek – ezek az egyetlenek, amelyek kapcsolóhoz csatlakoznak.

    Name       InterfaceDescription                                      Status       LinkSpeed
    ----       --------------------------------------------------------- ----------   ----------
    NIC3       QLogic BCM57800 Gigabit Ethernet (NDIS VBD Client) #46    Disconnected 0 bps
    Ethernet 2 Mellanox ConnectX-3 Pro Ethernet Adapter #2               Up           10 Gbps
    SLOT #     Mellanox ConnectX-3 Pro Ethernet Adapter                  Up           10 Gbps
    NIC4       QLogic BCM57800 Gigabit Ethernet (NDIS VBD Client) #47    Disconnected 0 bps
    NIC1       QLogic BCM57800 10 Gigabit Ethernet (NDIS VBD Client) #44 Disconnected 0 bps
    NIC2       QLogic BCM57800 10 Gigabit Ethernet (NDIS VBD Client) #45 Disconnected 0 bps
    
  5. Alkalmazza a hálózati QoS-házirendet a céladapterekre. A céladapterek az RDMA-adapterek. A következő példában az –InterfaceAlias paraméterben használja a céladapterek „Name” nevét

     Enable-NetAdapterQos –InterfaceAlias "<adapter1>", "<adapter2>"
    

    A fenti példát használva a parancs a következő lenne:

     Enable-NetAdapterQoS –InterfaceAlias "Ethernet 2", "SLOT #"
    
  6. Hozzon létre egy adatforgalom-osztályt, és különítse el az SMB Direct számára a sávszélesség minimum 30%-át. Az osztály neve „SMB” lesz.

    New-NetQosTrafficClass “SMB” –Priority 3 –BandwidthPercentage 30 –Algorithm ETS
    

2.3. lépés: Hyper-V virtuális kapcsoló létrehozása

A Hyper-V virtuális kapcsoló lehetővé teszi a fizikai hálózati adapterportok párhuzamos használatát a gazdagéphez és a virtuális gépekhez, valamint a távoli közvetlen memória-hozzáférés (RDMA) használatát a gazdagépről, ami nagyobb átviteli sebességet, rövidebb válaszidőt és alacsonyabb CPU-terhelést eredményez. A fizikai hálózati adapterek a Windows Server 2016 új Switch Embedded Teaming (SET) funkciójával csoportosíthatók.

Hajtsa végre a következő lépéseket egy felügyeleti rendszerből. Ehhez az Enter-PSSession paranccsal csatlakozzon az egyes kiszolgálókhoz.

  1. Azonosítsa be a hálózati adaptereket (ezt az információt a #2. lépésben fogja használni)

    Get-NetAdapter | FT Name, InterfaceDescription, Status, LinkSpeed
    
  2. Hozza létre a mindkét fizikai hálózati adapterhez csatlakoztatott virtuális kapcsolót, és engedélyezze a Switch Embedded Teaming (SET) funkciót. Elképzelhető, hogy megjelenik egy üzenet, hogy a PSSession hálózati kapcsolata megszakadt. Ez normális; a munkamenet újra fog kapcsolódni.

    New-VMSwitch –Name SETswitch –NetAdapterName "<adapter1>", "<adapter2>" –EnableEmbeddedTeaming $true
    
  3. Vegye fel a gazdagépek virtuális hálózati adaptereit a virtuális kapcsolóba. Ezzel virtuális hálózati adaptert (vNIC) konfigurál a virtuális kapcsolóból, amelyet az imént a felügyeleti operációs rendszer általi használatra állított be.

     Add-VMNetworkAdapter –SwitchName SETswitch –Name SMB_1 –managementOS
     Add-VMNetworkAdapter –SwitchName SETswitch –Name SMB_2 –managementOS
    
  4. Állítsa be a gazdagép virtuális hálózati adapterét virtuális helyi hálózat (VLAN) használatára. Ezek lehetnek azonos vagy eltérő VLAN hálózatokban.

    Set-VMNetworkAdapterVlan -VMNetworkAdapterName "SMB_1" -VlanId <vlan number> -Access -ManagementOS
    Set-VMNetworkAdapterVlan -VMNetworkAdapterName "SMB_2" -VlanId <vlan number> -Access -ManagementOS
    
  5. Győződjön meg arról, hogy a virtuális helyi hálózat azonosítója (VLANID) be van állítva.

    Get-VMNetworkAdapterVlan –ManagementOS
    

    Az alábbihoz hasonló eredményt kell kapnia:

    VMName VMNetworkAdapterName Mode VlanList
    ------ ------------------- ---- --------
           SMB_1               Access 13
           SETswitch           Untagged
           SMB_2               Access 13
    
  6. Indítsa újra az egyes gazdagépek vNIC adapterét, hogy a VLAN aktívvá váljon.

    Restart-NetAdapter "vEthernet (SMB_1)"
    Restart-NetAdapter "vEthernet (SMB_2)"
    
  7. Engedélyezze a távoli közvetlen memória-hozzáférést (RDMA) a gazdagépek virtuális hálózati adapterein.

    Enable-NetAdapterRDMA "vEthernet (SMB_1)", "vEthernet (SMB_2)"
    
  8. Rendelje hozzá az RDMA-hoz konfigurált vNIC-eket egy fizikai adapterhez, amely csatlakoztatva van a virtuális kapcsolóhoz.

    Set-VMNetworkAdapterTeamMapping -VMNetworkAdapterName "SMB_1" –ManagementOS –PhysicalNetAdapterName "SLOT 2"
    Set-VMNetworkAdapterTeamMapping -VMNetworkAdapterName "SMB_2" –ManagementOS –PhysicalNetAdapterName "SLOT 2 2"
    
  9. Ellenőrizze az RDMA szolgáltatás funkcióit.

    Get-SmbClientNetworkInterface
    

    Az RDMA-t támogató hálózati adaptereknél az RDMA Capable (RDMA-kompatibilis) oszlopban a True (Igaz) értéknek kell szerepelnie. A következőkben egy példa látható, amelyben true érték jelenik meg a vEthernet (SMB_1) és a vEthernet (SMB_2) adaptereknél.

3. lépés: A Közvetlen tárolóhelyek konfigurálása

A következő lépéseket a konfigurált kiszolgálókkal azonos verziójú felügyeleti rendszeren kell elvégezni. A következő lépéseket NEM szabad távolról futtatni egy PSSession használatával, ehelyett egy helyi PowerShell-munkamenetben kell futtatni a felügyeleti rendszeren, rendszergazdai jogosultságokkal.

3.1. lépés: Fürtérvényesítés futtatása

Ebben a lépésben a fürtérvényesítési eszköz futtatásával biztosítjuk, hogy a kiszolgálói csomópontok megfelelően legyen konfigurálva ahhoz, hogy fürtöt hozhassunk létre a Közvetlen tárolóhelyek segítségével. A fürt létrehozása előtt a fürtérvényesítési eszközzel (Test-Cluster) ellenőrizzük, hogy a konfiguráció megfelelőnek tűnik-e a feladatátvevő fürtként való működéshez. Az alábbi példa az „-Include” paramétert használja, majd meghatározza a tesztek konkrét kategóriáit. Ez biztosítja, hogy az eszköz végrehajtsa a kifejezetten a Közvetlen tárolóhelyekre vonatkozó teszteket az érvényesítési folyamatban.

A következő PowerShell-parancs segítségével érvényesíthet egy adott kiszolgálócsoportot közvetlen tárolófürtként történő használatra.

Test-Cluster –Node <MachineName1, MachineName2, MachineName3, MachineName4> –Include "Storage Spaces Direct", "Inventory", "Network", "System Configuration"

3.2. lépés: Fürt létrehozása

Ebben a lépésben azt alábbi PowerShell-parancsmaggal egy fürtöt hoz létre azokkal a csomópontokkal, amelyek érvényesítve lettek a fürtlétrehozáshoz az előző lépésben. A –NoStorage paraméter hozzáadása a parancsmaghoz fontos, eltérő esetben előfordulhat a lemezek automatikus hozzáadása a fürthöz, amelyeket el kell távolítania a Közvetlen tárolóhelyek engedélyezése előtt, különben azok nem lesznek belefoglalva a Közvetlen tárolóhelyek tárolókészletébe.

A fürt létrehozásakor egy figyelmeztetés jelenik meg a következő üzenettel: „Hiba történt a fürtözött szerepkör létrehozása során, amely megakadályozhatja az elindulását. További információkért tekintse meg az alábbi jelentésfájlt.” Az üzenet biztonságosan figyelmen kívül hagyható – Ez azért van, mert a fürtkvórum számára nincsenek érthető lemezek. A fürt létrehozása után ajánlott tanúsító fájlmegosztást vagy felhőbeli tanúsítót beállítani.

Megjegyzés

Ha a kiszolgálók statikus IP-címeket használnak, módosítsa a következő parancsot a statikus IP-címnek megfelelően a következő paraméter és az IP-cím megadásával: –StaticAddress <X.X.X.X>. Az alábbi parancsban a ClusterName (Fürtnév) helyőrzőt egy egyedi, legfeljebb 15 karakter hosszú NetBIOS-névvel kell helyettesíteni.

New-Cluster –Name <ClusterName> –Node <MachineName1,MachineName2,MachineName3,MachineName4> –NoStorage

A fürt létrehozása után némi időt igénybe vehet a fürtnévhez tartozó DNS-bejegyzés replikálása. Ennek hossza a környezettől és a DNS-replikálás konfigurációjától függ. Ha a fürt feloldása sikertelen, a legtöbb esetben sikert érhet el a fürt neve helyett egy olyan csomópont gépnevének használatával, amely a fürt egy aktív tagja.

3.3. lépés: Fürttanúsító konfigurálása

Javasolt egy tanúsító létrehozása a fürt számára, így egy 3 vagy több csomópontból álló rendszer képes elviselni két fürt kiesését vagy offline állapotba kerülését. A 2 csomópontos telepítéseknek nincs szükségük fürttanúsítóra, különben bármelyik fürt offline állapotba kerülésekor a másik is elérhetetlenné válik. Ezekben a rendszerekben tanúsítóként használhat fájlmegosztást vagy felhőbeli tanúsítót. További információkért lásd: Felhőbeli tanúsító telepítése feladatátvevő fürthöz.

A fájlmegosztási tanúsító konfigurálásával kapcsolatban lásd: Fájlmegosztási tanúsító konfigurálása kibővíthető fájlkiszolgálón.

3.4. lépés: Lemezek ürítése

A Közvetlen tárolóhelyekhez használni kívánt lemezeknek üresnek kell lenniük, és nem tartalmazhatnak partíciókat vagy más adatokat. A partíciókkal vagy egyéb adatokkal rendelkező lemezek nem lesznek tagjai a Közvetlen tárolóhelyek rendszerének.

A felügyeleti rendszeren nyisson meg egy PowerShell ISE-ablakot rendszergazdai jogosultságokkal, majd hozza létre és futtassa a következő szkriptet, amelyben a <ClusterName> változó értékét cserélje le a megfelelő fürt nevére. A parancsprogram futtatásával azonosíthatja azokat a lemezeket az egyes csomópontokon, amelyek használhatók a Közvetlen tárolóhelyekhez, és eltávolíthatja róluk az összes partíciót és adatot.

Ezt a lépést kihagyhatja, ha a lemezek már ki lettek ürítve, vagy elvégezte az érvényesítést partíciók nélkül.

Fontos

A parancsok futtatása előtt győződjön meg arról, hogy a fürt lemezein nincsenek adatok. A parancs az operációs rendszer által nem használt összes adatot eltávolítja a lemezről.

icm (Get-Cluster -Name <cluster or node name> | Get-ClusterNode) {

Update-StorageProviderCache

Get-StoragePool | ? IsPrimordial -eq $false | Set-StoragePool -IsReadOnly:$false -ErrorAction SilentlyContinue

Get-StoragePool | ? IsPrimordial -eq $false | Get-VirtualDisk | Remove-VirtualDisk -Confirm:$false -ErrorAction SilentlyContinue

Get-StoragePool | ? IsPrimordial -eq $false | Remove-StoragePool -Confirm:$false -ErrorAction SilentlyContinue

Get-PhysicalDisk | Reset-PhysicalDisk -ErrorAction SilentlyContinue

Get-Disk | ? Number -ne $null | ? IsBoot -ne $true | ? IsSystem -ne $true | ? PartitionStyle -ne RAW | % {

$_ | Set-Disk -isoffline:$false

$_ | Set-Disk -isreadonly:$false

$_ | Clear-Disk -RemoveData -RemoveOEM -Confirm:$false

$_ | Set-Disk -isreadonly:$true

$_ | Set-Disk -isoffline:$true

}

Get-Disk |? Number -ne $null |? IsBoot -ne $true |? IsSystem -ne $true |? PartitionStyle -eq RAW | Group -NoElement -Property FriendlyName

} | Sort -Property PsComputerName,Count

A parancsprogram az alábbihoz hasonló eredményt fog adni. A Count (Szám) oszlopban az adott névhez tartozó lemezek száma látható fürtcsomópontonként (PSComputerName):

Count Name                          PSComputerName
----- ----                          --------------
4     ATA SSDSC2BA800G4n            StorageClusterNode1
10    ATA ST4000NM0033              StorageClusterNode1
4     ATA SSDSC2BA800G4n            StorageClusterNode1
10    ATA ST4000NM0033              StorageClusterNode1
4     ATA SSDSC2BA800G4n            StorageClusterNode1
10    ATA ST4000NM0033              StorageClusterNode1
4     ATA SSDSC2BA800G4n            StorageClusterNode1
10    ATA ST4000NM0033              StorageClusterNode1

3.5. lépés A Közvetlen tárolóhelyek engedélyezése

A fürt létrehozása után használja az „Enable-ClusterStorageSpacesDirect” PowerShell-parancsmagot. Ekkor a tárolórendszer „Közvetlen tárolóhelyek” üzemmódba lép, és automatikusan elvégzi a következőket:

  • Létrehoz egy készletet: Egyetlen nagy méretű készletet hoz létre, a következőhöz hasonló névvel: „S2D az 1. fürtön”.

  • Konfigurálja a Közvetlen tárolóhelyek gyorsítótárait: Ha egynél több adathordozó- (meghajtó-) típus érhető el a Közvetlen tárolóhelyek általi használatra, a leggyorsabbat engedélyezi gyorsítótár-eszközként (a legtöbb esetben olvasásra és írásra)

  • Rétegek: Létrehoz 2 alapértelmezett réteget. Az egyik neve „Kapacitás”, a másiké „Teljesítmény”. A parancsmag elemzi az eszközöket, és beállítja az eszköztípusok és a rugalmasság megfelelő kombinációját az egyes rétegeken.

A felügyeleti rendszerből egy rendszergazdai jogosultságokkal megnyitott PowerShell-parancsablakban kezdeményezze a következő parancsot. A ClusterName (Fürtnév) helyére az előző lépések során létrehozott fürt nevét írja. Ha a parancsot valamelyik fürtön helyben futtatja, a -CimSession paraméter megadása nem szükséges.

Enable-ClusterStorageSpacesDirect –CimSession <ClusterName>

Ha a fenti paranccsal engedélyezni szeretné a Közvetlen tárolóhelyeket, a fürtnév helyett valamelyik csomópont nevét is használhatja. A csomópont nevének használata az újonnan létrehozott fürtnév esetlegesen késedelmes DNS-replikációja miatt megbízhatóbb módszert jelenthet.

Amikor a parancs befejeződik – amely eltarthat néhány percig –, a rendszer készen áll a kötetek létrehozására.

3.6. lépés: Kötetek létrehozása

A New-Volume parancsmag használatát javasoljuk, mert az biztosítja a leggyorsabb és legegyszerűbb működést. Ez az egy parancsmag automatikusan létrehozza a virtuális lemezt és a partíciókat, megformázza a lemezt, létrehozza a kötetet ugyanazzal a névvel, és hozzáadja a fürt megosztott köteteihez – mindezt egyetlen egyszerű lépésben.

További információ: Kötetek létrehozása a Közvetlen tárolóhelyek szolgáltatásban.

3.7. lépés: Virtuális gépek üzembe helyezése

Ezen a ponton telepíthet virtuális gépeket a Közvetlen tárolóhelyek hiperkonvergens fürtjének csomópontjaira.

A virtuális gép fájljait a feladatátvételi fürtökön található fürtözött virtuális gépekkel megegyező módon, a rendszer CSV-névterében kell tárolni (például: C:\ClusterStorage\Volume1).

A beépített eszközök mellett más megoldásokat is használhat a tárolóhelyek és a virtuális gépek felügyeletére, többek között a System Center Virtual Machine Managert is.

Lásd még:

© 2017 Microsoft