Terheléselosztás konfigurálása a VMM alkalmazásban – áttekintés

Közzétéve: 2016. július

Hatókör: System Center 2012 SP1 - Virtual Machine Manager, System Center 2012 R2 Virtual Machine Manager, System Center 2012 - Virtual Machine Manager

A Virtual Machine Manager (VMM) alkalmazás hálózatkezelési funkciói között megtalálható a terheléselosztás integrációja, amely lehetővé teszi, hogy a virtuális környezetében automatikusan létesítsen terheléselosztókat. A terheléselosztás integrációja a VMM más továbbfejlesztett hálózati funkcióival is együttműködik. A továbbfejlesztett funkciók listáját a témakör alján találja.

Terheléselosztó VMM alkalmazáshoz való hozzáadásával lehetővé válik az adott szolgáltatásréteget alkotó virtuális gépekhez érkező kérések elosztása. A támogatott hardveres terheléselosztókat a VMM-konzolról adhatja hozzá, illetve bizonyos konfigurációk esetén a Microsoft hálózati terheléselosztást (NLB) is használhatja. A VMM telepítésekor az NLB lehetséges terheléselosztóként települ. Az NLB a ciklikus multiplexelési (körbejárásos) terheléselosztási módszert alkalmazza.

Megjegyzés
A Linuxot futtató szolgáltatásrétegekben az NLB nem használható. A hálózatvirtualizálással konfigurált virtuálisgép-hálózatokon az NLB nem használható. Ehelyett mindkét fenti konfiguráció esetében a hardveres terheléselosztás használható.

A támogatott hardveres terheléselosztók hozzáadásához telepítsen egy olyan konfigurációszolgáltatót, amely az adott terheléselosztó gyártójától származik. A konfigurációszolgáltató olyan beépülő modul a VMM alkalmazásban, amely a VMM PowerShell-parancsait az adott terheléselosztó gyártójának és modelljének megfelelő API-hívásokká alakítja át.

Mielőtt az adott hardveres terheléselosztót vagy az NLB-t használni tudná, létre kell hoznia a társított virtuális IP-sablonokat (VIP-sablonokat).

VIP-sablonok

A virtuális IP-sablon a terheléselosztónak egy adott típusú hálózati forgalommal kapcsolatos konfigurációját tartalmazza. Létrehozható például egy olyan sablon, amely meghatározott gyártó meghatározott típusú terheléselosztójának a HTTPS-forgalom kezelésére vonatkozó beállításait definiálja. Ezek a sablonok – a terheléselosztó szempontjából – az ajánlott eljárásokat tükrözik.

A VIP-sablon létrehozása után a felhasználók (ideértve az önkiszolgáló felhasználókat is) szolgáltatások létrehozásához használhatják a VIP-sablont. Amikor a felhasználó elkészíti egy szolgáltatás modelljét, kiválaszthatja a terheléselosztó és az alkalmazás típusának legmegfelelőbb sablont.

Megjegyzés
A VIP-sablonok létrehozásával kapcsolatos információkért lásd: Virtuális IP-címek sablonjának létrehozása hardveres terheléselosztókhoz a VMM alkalmazásban és Virtuális IP-címek sablonjának létrehozása hálózati terheléselosztáshoz a VMM alkalmazásban.

Hardveres terheléselosztó munkafolyamata

Az alábbi lista a szolgáltatásréteg terheléselosztásához használt hardveres terheléselosztási munkafolyamatot ismerteti:

1. A VMM-konzolon a statikus IP-címkészlet létrehozása során a rendszergazda konfigurálja a virtuális IP-címek foglalt tartományát.

   Megjegyzés
   Ez a lépés bármikor végrehajtható azt megelőzően, hogy terheléselosztót használó szolgáltatást telepítene. A terheléselosztást használó minden szolgáltatásrétegnek rendelkeznie kell egy VIP-címmel.

2. A rendszergazda telepíti a terheléselosztó konfigurációszolgáltatóját a VMM felügyeleti kiszolgálóra.

   Megjegyzés
   A támogatott terheléselosztókról, illetve a konfigurációszolgáltatók beszerzéséről lásd a következő témakör „Előfeltételek” című szakaszát: Hardveres terheléselosztók hozzáadása a VMM alkalmazásban.

3. A VMM-konzolon a rendszergazda a terheléselosztót felveszi a VMM felügyelete alá. A Terheléselosztó hozzáadása varázslóval a rendszergazda az alábbi feladatokat hajtja végre:

   • Kiválasztja azokat a csoportokat, ahol a terheléselosztó elérhető lesz

   • Megadja a terheléselosztó gyártóját és modelljét

   • Megadja a terheléselosztó DNS-nevét (vagy IP-címét), valamint a terheléselosztó kezeléséhez szükséges portszámot.

   • Meghatározza a logikai hálózatokkal való affinitását

   • Kiválasztja a konfigurációszolgáltatót

   • Igény szerint teszteli a terheléselosztó kapcsolatát

4. A VMM-konzolon a rendszergazda létrehoz egy vagy több VIP-sablont. A Terheléselosztó virtuális IP-sablonja varázsló a rendszergazda az alábbiakat határozza meg:

   • A terheléselosztással szétosztani kívánt hálózatiforgalom-típusnak megfelelő portot

   • Azt, hogy a sablon bármely támogatott terheléselosztóra vagy egy adott típusú terheléselosztóra vonatkozik-e

   • Azt a protokolltípust, amelyre a terheléselosztás irányul (például HTTPS)

   • Azt, hogy engedélyezi-e a munkamenet megőrzését

   • Azokat a választható állapotfigyelőket, amelyek rendszeres időnként ellenőrzik, hogy a terheléselosztó működik-e

   • A használandó terheléselosztási módszert

   További információ: Virtuális IP-címek sablonjának létrehozása hardveres terheléselosztókhoz a VMM alkalmazásban.

5. A felhasználó (jellemzően egy önkiszolgáló felhasználó) létrehoz egy szolgáltatássablont. A szolgáltatássablon-tervező ablakában a rendszergazdák a terheléselosztót hozzáadják a szolgáltatásréteghez, majd kiválasztják, hogy melyik VIP-sablont szeretnék használni. A szolgáltatást telepítésekor a VMM a statikus IP-címkészlet lefoglalt címtartományából automatikusan kiválasztja a VIP-címet, és a terheléselosztóhoz rendeli. Ez a terheléselosztáshoz használt szolgáltatásréteg „előtérbeli” IP-címe. A VMM a szolgáltatásréteget alkotó virtuális gépekhez is rendel statikus IP-címeket. Ezek az úgynevezett „háttérbeli”, dedikált IP-címek, amelyek a terheléselosztó mögött találhatók.

6. A szolgáltatás telepítése után a rendszergazda a VMM-konzolon ellenőrzi, hogy az alkalmazás mely IP-címet használja a szolgáltatás előtérbeli IP-címeként. Ezután a rendszergazda megkeresi a DNS-rendszergazdát, aki a hozzárendelt VIP-címhez létrehoz egy DNS-bejegyzést. Ha például a szolgáltatás előtérbeli webrétegén terheléselosztást alkalmaz, a rendszergazda megtekintheti, hogy az adott réteg, mely virtuális IP-címet használja. Ezután a DNS-rendszergazda létrehozhat egy DNS-bejegyzést ahhoz a névhez, amelyet a felhasználók a webes előtérhez csatlakozáskor adnak meg. A DNS-rendszergazda létrehozhat például egy Szolgaltatasnev.contoso.com DNS-bejegyzést, és megadhatja a hozzá tartozó VIP-címet.

   Megjegyzés
   További információ a szolgáltatásrétegek hardveres terheléselosztóval történő terheléselosztásáról: How to Add Networking Components to a Service Template és How to Configure a Hardware Load Balancer for a Service Tier (Hardveres terheléselosztó konfigurálása szolgáltatási réteghez).

NLB munkafolyamat

Az alábbi lista a szolgáltatásréteg terheléselosztásához használt NLB munkafolyamatot ismerteti. Az NLB munkafolyamat azonban nem használható Linuxot futtató szolgáltatásrétegekben és az olyan szolgáltatásokban, ahol a virtuálisgép-hálózatok hálózatvirtualizálással vannak beállítva. Ehelyett használja a témakör korábbi részében ismertetett Hardveres terheléselosztó munkafolyamata módszert.

Az NLB munkafolyamat a következő:

1. A VMM-konzolon a statikus IP-címkészlet létrehozása során a rendszergazda konfigurálja a virtuális IP-címek foglalt tartományát.

   Megjegyzés
   Ez a lépés bármikor végrehajtható azt megelőzően, hogy terheléselosztót használó szolgáltatást telepítene. A terheléselosztást használó minden szolgáltatásrétegnek rendelkeznie kell egy VIP-címmel.

2. A VMM-konzolon a rendszergazda létrehoz egy vagy több VIP-sablont. A Terheléselosztó virtuális IP-sablonja varázsló a rendszergazda az alábbiakat határozza meg:

   • A terheléselosztással szétosztani kívánt hálózatiforgalom-típusnak megfelelő portot

   • A sablon típusát (ebben az esetben a Megadott sablontípusnál válassza a Microsoft NLB értéket)

   • Azt a protokolltípust, amelyre a terheléselosztás irányul (TCP, UPD vagy mindkettő)

   • Azt, hogy engedélyezi-e a munkamenet megőrzését

3. A felhasználó (jellemzően egy önkiszolgáló felhasználó) konfigurálja a szolgáltatássablont az alábbi módon.

   • A terheléselosztáshoz kiválasztott réteghez a felhasználónak meg kell adnia azt a virtuálisgép-sablont, amely megfelel az NLB-hez megadott konfigurációs feltételeknek. A konfigurációs követelményekről lásd: Az NLB konfigurálása szolgáltatásréteg használatára.

   • A szolgáltatássablon-tervező ablakában a felhasználó hozzáadja a terheléselosztót, majd kiválasztja, hogy melyik VIP-sablont szeretné használni.

   A szolgáltatás telepítésekor a VMM automatikusan kiválaszt egy virtuális IP-címet a statikus IP-címkészletben meghatározott lefoglalt címtartományából, hozzárendeli egy elosztott terhelésű szolgáltatásréteghez. A VMM emellett statikus IP-címeket rendel a szolgáltatásréteget alkotó virtuális gépekhez.

4. A szolgáltatás telepítése után a rendszergazda a VMM-konzolon ellenőrzi, hogy az alkalmazás mely IP-címet használja a szolgáltatáshoz. Ezután a rendszergazda megkeresi a DNS-rendszergazdát, aki a hozzárendelt VIP-címhez létrehoz egy DNS-bejegyzést. Ha például a szolgáltatás előtérbeli webrétegén terheléselosztást alkalmaz, a rendszergazda megtekintheti, hogy az adott réteg, mely virtuális IP-címet használja. Ezután a DNS-rendszergazda létrehozhat egy DNS-bejegyzést ahhoz a névhez, amelyet a felhasználók a webes előtérhez csatlakozáskor adnak meg. A DNS-rendszergazda létrehozhat például egy Szolgaltatasnev.contoso.com DNS-bejegyzést, és megadhatja a hozzá tartozó VIP-címet.

   Megjegyzés
   A szolgáltatásrétegek NLB terheléselosztóval történő terheléselosztásáról bővebben lásd: Az NLB konfigurálása szolgáltatásréteg használatára.

A jelen szakaszban ismertetett eljárások a különféle fogalmakat szemléltetető példákat is tartalmaznak. A szakaszban használt példák összefoglalását lásd a következő témakörben található táblázat „Hálózat” részében: A hálóforgatókönyv előkészítése a VMM alkalmazásban – áttekintés.

Megjegyzés
A példák nem jelentenek a laborkörnyezet telepítésekor feltétlenül követendő előírásokat. A példákat tetszés szerint a saját tesztkörnyezetéhez igazíthatja.

A virtuális környezet terheléselosztásának konfigurálásához tegye a következőket:

A terheléselosztás konfigurálását követő System Center 2012 SP1 és System Center 2012 R2 rendszerbeli lépésekkel kapcsolatos információkért lásd az alábbi hálózati áttekintéseket:

A hálózatkezelés konfigurálását követő lépésekkel kapcsolatos információkért lásd az alábbi témaköröket:

Logikai hálózat konfigurálása a VMM alkalmazásban – áttekintés
Általános hálózati forgatókönyvek a System Center 2012 rendszer VMM alkalmazásában
Általános hálózati forgatókönyvek a System Center 2012 SP1 és a System Center 2012 R2 alkalmazásban
A virtuálisgép-hálózatok portjainak és kapcsolóinak konfigurálása a VMM alkalmazásban
A virtuálisgép-hálózatok és az átjárók konfigurálása a VMM alkalmazásban
A hálózat konfigurálása a VMM alkalmazásban – áttekintés